Paul Auster 4 3 2 1 című könyve a negyedik kötet volt, amit az írótól olvastam és a vastagsága miatt bizony sokat várakozott a polcomon. Igazából már olvastam ennél hosszabb könyvet is, de az Európa Kiadó féltégla kiadása miatt még én is haboztam. Ennek ellenére Auster nagyregénye megérte a kényelmetlenséget. A könyvet 70 éves korára fejezte be és joggal tekinthetjük az életműve csúcsának.
Archie Ferguson és szerettei életét 4 verzióban követhetjük végig a főhős gyerekkorától kezdve a fiatal felnőtté válásáig.
Az azonos tőből fakadó életek Archie szülei, barátai és saját döntései mentén ágaznak el.
A könyv felénél tartottam egy pár hónapos szünetet, mert egy kis embernek adtam életet és segítettem át a 3 hónaposok még álomporos, de már egyre nyíló világába.
Ezután kissé nehéz volt felvenni a fonalat, hogy épp melyik Archie életében járunk, de talán nem is ez volt a lényeg. A párhuzamos történetmesélés különlegessé teszi és egyszerre tehetné nehezen fogyaszthatóvá a könyvet, amit nagyszerűen ellensúlyoz a szöveg lendületes üteme. A végtelennek tűnő mondatok repítik a szemet és engem egyszerűen lenyűgöz Auster írói klasszisa.
A történetek visszarepítenek a hatvanas évek Amerikájába érzékletes leírásokkal a polgárjogi mozgalmakról, diáklázadásokról és arról is, hogy a vietnámi háború hogyan ette bele magát az amerikaiak mindennapjaiba és határozta meg a fiatal férfiak döntéseit és életét.
Paul Auster – 4 3 2 1: A megfejtés
Az író korára tekintettel azt hihetnénk, hogy a könyv egy nagyívű végkövetkeztetést von le az életünk elszalasztott lehetőségeiről, a döntéseink és a „mi lett volna, ha máshogy döntök” jelentőségéről. Ehelyett egy egyszerű megfejtést kaptam, ami nem is akar megfejtés lenni: egyszerre csak egy életet élhetünk, bárhogy is döntünk.
Olvasd el a 4 3 2 1-et, ha egy igazán behúzós, sokáig veledmaradós, igazi amerikai olvasmányra vágysz New Yorkkal, művészettel, filmekkel, baseballal, politikával, útkereséssel és a család és barátok jelentőségével. A féltégla helyett pedig e-book olvasóra is megvásárolhatod.
Paul Auster – 4 3 2 1: Kedvenc idézetem
„… a világ sosem lehet több a világ töredékénél, mert a valóságban benne van az, ami megtörténhetett volna, de nem történt, hogy egyik út sem jobb vagy rosszabb, mint bármelyik másik, de az egyetlen testben való élet kínja az, hogy egy adott pillanatban csak egy úton járhatsz, bár mehettél volna másikon, teljesen más cél felé.”