Orwell állatfarmja tömény társadalomkritika. Ha homokba dugott fejjel éled a mindennapjaidat, ne olvasd el! Vagy akkor olvasd el leginkább!
„Minden állat egyenlő, de egyes állatok egyenlőbbek a többinél.”
Az a legjobb, hogy egy ilyen könyv a megfelelő időben találja meg az embert. Akkor vedd a kezedbe, ha teret tudsz adni az életedben a tágabb perspektíváknak, és túl tudsz lépni a mindennapok gondjain. Amikor úgy érzed kész vagy nyitni és szembenézni az életedet alapjaiban meghatározó társadalmi, szociális, politikai környezettel.
A történet röviden
Egy szép napon az állatok elüldözik Mr. Jones-t a saját birtokáról. A gazdaságot kibővítik, több lesz az élelem, nagyobb lesz a szabadság és boldogság. A farm lakói továbbra is dolgoznak, de ez egy édes teher, mert tudják, hogy a saját boldogulásukért teszik.
Az állatok között a legokosabbak, a disznók kis idő múlva vezetőkké válnak. Egyre kevesebb fizikai munkát vállalnak, inkább irányítani kezdenek. Titokban megtanulnak írni, olvasni és létrehozzák a hétparancsolatot, amely azokat – az emberre jellemző – tevékenységeket és jellemzőket sorolja fel, amik világosan megkülönböztetik őket az állatoktól: állat nem visel ruhát, nem nem öl másik állatot és így tovább.
A kutyákból erőszakszervezetet összeállító vezér lassan személyi kultuszt épít maga köré.
A hónapok, évek múlásával a törvények elemei változnak, átalakulnak, kiegészülnek és mintha ezt a társadalom észre sem venné. Sajnos nem tudatosul bennük, hogy lassan újra egy diktatórikus rendszer elszenvedőivé válnak, ahogy azt Mr. Jones alatt is megélték.
Arra, hogy hangot adjanak panaszaiknak nem kapnak teret. Fenyegetéssel, a „nagyobb rossz” rémképével hallgattatják el őket: „Ugye nem akarjátok, hogy Mr. Jones visszajöjjön?”
A történetben egyébként több ellenségkép is felbukkan, amikkel manipulálni tudják az állatfarm polgárait. Ilyen a két szomszédos farm, amelyekkel látszólag háborúban vagy szövetségben vannak. Ahogy érdekeik megkívánják hol az egyikkel, hol a másikkal szövetkeznek a harmadik fél ellen.
A csattanót persze nem mondom el, a könyv végén Orwell elég szemléletesen zárja le a könyvet.
Mi rejtőzik a felszín alatt?
Az állatfarm egy totalitárius szocialista államrendszer jellegzetességeit mutatja, mindazonáltal bizonyos demokráciának nevezett társadalmi berendezkedésben is fellelhetők hasonló motívumok.
A könyv tükörképet állít elénk és felébreszt minket csipkerózsika álmunkból. A történet annak a bemutatása, hogyan manipulálja, fosztja ki mind pszichésen, mind fizikailag a felső „tízezer” az alsó „milliárdokat”. Bemutatja, hogyan szolgáljuk és tartjuk fent azt a kizsákmányoló rendszert, ami azt hisszük, értünk van.
Az farm vezetői sajnos különösen ismerős eszközökkel ragadják magukhoz a hatalmat. Persze ők is fejlődnek, kihasználják a lehetőségeket, ráébrednek saját erejükre és megtanulják használni azt.
A történet sokban párhuzamot mutat Orwell, újra és – szerintem jogosan – felkapott kötetével, az 1984-gyel.
Milyen motívumok fedezhetők fel minkét történetben?
A „láthatatlan erők” manipulálják a társadalmat. Saját érdekeik szerint elferdítik a múltat, még azt is, amit a saját szemükkel látnak a és saját bőrükön tapasztalnak az állatfarm polgárai.
A tudatlanságot felhasználják és ebben az állapotban tartják a társadalmat.
Kézzel nem fogható és a valódiságát sehogy nem bizonyítható ellenségképet állítanak fel, így mentesítve magukat minden felelősség alól.
Az erőszakszervezeteket arra használják, hogy a „rendet” fenntartsák, a társadalmat megfélemlítsék, eltegyék láb alól a besúgónak tituláltakat, akik még olyan vádakban is bűnösnek vallják magukat, amiket el sem követtek. Ők biztosítják a vezetők, ezáltal fennálló rendszer védelmét.
Személyi kultuszt állítanak fel, így már a vezető puszta szava legitimálja a vezetés minden tevékenységét.
Szép lassan felszámolják a teret, amiben a társadalom kifejezheti önmagát, a nemtetszését, így alkotva ellenpólust és elszámoltatást a választott vezetőkkel szemben.
Hogyan is tehetnék meg mindezt, ha fel sem ismerik, nem tudatosítják, így szavakba önteni sem tudják helyzetüket? Hogyan lehetne szavuk arra, ami történik velük, ha azt sem tudják felmérni, milyen más lehetőségeik lehetnek.
Összefoglalás
Nagy árat fizetünk azért, hogy homokba dugjuk a fejünket. A könnyebb utat választva elkényelmesedünk a viszonylagos jólétben, ha úgy tetszik a langyos mocsárban hempergünk. Persze ez nem mindenkire igaz.
Szükségünk van az ilyen könyvekre a tudásért és egyáltalán az olvasásra is, hogy megértsük a nagy összefüggéseket és azt, hogy mi és miért történik velünk.
Nincs új a nap alatt. Nincs olyan, ami még nem történt meg. Nincs olyan, amit még nem vetettek ropogós, illatos papírlapokra. Mindenre találunk precedenst, csak hajlandónak kell lennünk a tanulásra és fejlődésre, mert minden eszköz az orrunk előtt van. Ezt adják nekünk a könyvek.
Most, ha nem Orwell írásáról lenne szó, akkor zárásnak a következő mondat kiválóan megállná a helyét: Csak azt nem veheti el tőlünk senki, amit a fejünkbe raktunk, mert csak ez adhat valódi eszközt arra, hogy fellépjünk az elnyomókkal szemben.
Ha Orwellt olvasol, talán még az is kiderülhet, hogy még ezt is elvehetik. Vajon ez lehetséges? Olvasd el az író műveit és megtudod. 😊
A cikkemet a ladypreneurs.hu oldalán is megtalálod. 🙂